Miután elég kevés hó esett az elmúlt időszakban a környező hegyekben, hosszas hezitálás után ismét az Alacsony Tátrát választottuk túra helyszínként. Nagyon vonzott a Rax-Shneeberg lehetőség is, de valahogy nem volt kedvem sziklák között óvatoskodni, kerülgetni a köveket egész nap.
Hogy mégis változatosabbá tegyük túránkat, félre téve a Trangoska völgy-Gy. ház-Gy. csúcs stb. egyre népesebb útvonalát, nem mentünk fel egészen a Trangoska parkolóig hanem autónkat lejjebb a Krúpova völgy bejáratánál hagyva ( enyhe jobb kanyar után kb. hat autó számára parkolási lehetőség ) indultunk el a völgyben felfelé.
Pár száz méter után balra vettük az irányt a Prislop patakot követve Ny.-i irányba. Szűk völgyben, majd meredek fenyőerdőben folytattuk nem minden nehézség nélküli utunkat. A kevés, helyenként eljegesedett hóból egyre gyakrabban kikandikáló kidőlt fák, gyökerek nem könyitették haladásunkat az amúgy is egyre meredekebb hegyoldalon, ahol már sokszor három-négy méterenként kellett irányt változtatni.
Egy dolog tartotta a lelkesedést bennünk. Annak a tudata, hogy felettünk hét ágra süt a nap és ha kiérünk az erdőből nekünk is részünk lehet benne! Na meg a látványból, amit a Prislop nyereg, törpe fenyős környezetével nyújtani fog!
A mély csendben egyetlen monoton kopogást hallani, egy viszonylag ritka harkály fajta a háromujjú hőcsik dolgozik felettünk.
Kiérve a napsütésbe nagyszámú búbos cinege csipeget a törpe fenyők között. A Prislop nyeregből felmentünk a Prislop csúcsra. Felhőt nem látni az egész égbolton.
Hosszan követve a Deresre vezető gerincet, megcéloztuk a csúcsot. Mivel a Richárdnak most van elöször túrasí a lábán, az eredeti tervünket, mely szerint a Chopok házban kötelezően elfogyasztott sör-káposzta leves-török kávé után átmegyünk a Demanovska nyeregbe, hogy onnan sízzünk majd vissza a völgybe, kezdjük túl nagy falatnak tekinteni. Azért abban egyetértettünk, hogy semmiképpen nem a pályán sízünk le, hanem vissza csúszunk a Chopok házból a Deres alá és ameddig lehet a törpe fenyők között szűz havazunk.
Ez jó döntés volt! Bár közel nincs annyi hó mint amennyi ilyenkor szokásos, a lesiklás örömét semmi nem korlátozta. Még időben vissza traviztunk a sí pálya felé, hogy elkerüljük az erdőt. Így értünk vissza a kocsihoz. Egy olyan sítúra után ahol a Deres csúcsig nem találkoztunk emberrel csak az ős természettel.
Még fokozható lett volna, ha elmegyünk Ny. fele Polana irányába, de most ennyi fért bele. Legalább lesz miért vissza jönni legközelebb!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése